Lassan beindul itt a blogos élet, de a reggel annál nehezebben.
Mivel én vittem mindhárom gyereket, nem volt idő totojázni. Persze ez Marcit nem érdekelte, és az unalmas öltözést inkább viccessé tette azzal, hogy a ruhadarabokat véletlenül sem a megfelelő helyre húzta. Zoknikat a kézre, pulcsit a lábra, alsógatyát pedig a fejre. Pont úgy nézett ki, mint Phelps a szuper uszóruhájában. Igaz, felsőtestre még kicsit gyúrnia kell!
Miután sikerült ruhákat a helyes testrészekre varázsolni, jött a futóverseny a lakásban. Ahelyett, hogy felöltözve, türelmesen várták volna, míg a legkisebb Kovácsot bepréselem a kezeslábasába, viccesebb volt körbe-körbe rohangálni sáros csizmában. Én is baromi mókásnak találtam, mondhatom!
Aztán sikerült elvergődnünk az oviba. Meglepő mód még Dorka is elég jól bírta a 35 fokos ovis mikroklímát, és nem kezdete meg a szokásos "ki akarok jönni a hordozóból" című nyűglődését.
És mindezzel szintidő alatt végeztünk, vagyis kilencre a két nagyobb gyerek le volt pattintva az oviba. Büszke is voltam magamra!
Dorkával pedig indulás a rendelőbe, mert oltás és mázsálás volt a következő program. Míg vártunk a sorunkra, persze végig kellett hallgatni a szomszédos anyukák "kinek, hol, mi és mennyi megy be ill. jön ki" beszélgetését. Persze szépen mosolyogtam hozzá, de már eléggé unom ezt a témát 7 év gyes után. Mérleg kiakadt, Dorka meg se nyekkent, pedig kétszer is bele döfte a tűt a dokink. Egyesek próbáltak cuki megjegyzéseket tenni, hogy "milyen kis kerek", vagy "jaj, de jó súlyban van". De miután csak annyit mondtam nekik, hogy "Mint az anyja!", már senki nem mert megszólalni. Ennek örömére meg is jutalmaztam magam hazafelé a Juniorban egy tálca rétessel!
Itthon aztán leszedáltam, aludt is rendesen a gombócnő!